Talán egyesek közületek észrevették, de én mindenképp: az idő rohan. Alig kelek fel reggelente, már azon kapom magam, hogy ránézek az órára és délután 3 van. Ilyenkor csak pislogok, hogy mégis mi a franc történik, hisz 5-6 éve még azon nyavalyogtam, mennyire nem telnek a napok. Pedig most sem csináltam az utóbbi időben sokkal többet az átlagosnál.

Szerintem ez egy remek emlékeztető, mert általában elfelejtjük mennyire kevés időnk van. Természetesen kár lenne stresszelni a megváltoztathatatlan ellen, de azt gondolni, végtelen mennyiségű idő áll egy emberélet alatt rendelkezésre egyszerű naivság. Nem élünk örökké, minden kornak megvan a maga megfelelő tevékenységi köre, az elfecsérelt pillanatokat pedig aligha tudja bárki is visszailleszteni életünk kirakójába. Ennek ellenére sokan élünk mondván "holnap is ráérek".
Nem akarok álszentnek tűnni, mert ha valaki, akkor én ezerszer elkövettem, s követem még a mai napig is el ezt a hibát. Szimplán megfeledkezem arról, hogy ez a pillanat már nem tér vissza az életembe, holnap már nem fogom tudni úgy megcsinálni azt a valamit, mint itt és most. Ha elfogadjuk a minden okkal történik tényét, ezzel automatikusan tudatosulnia kéne annak is, hogy semmi sem jut eszedbe adott pillanatban "csak úgy", pláne nem, amikor alkotó szándékról beszélünk.
Példának okáért nem tudok írni ilyen pillanatok nélkül, hiába szeretnék tegyük fel egy adott témát körbejárni mélyebben, amikor semmiféle belső ihlethez nem férek hozzá. Jobban mondva tudok, csak az már nem olyan, kicsit erőltetett szagú, semmilyen írás lesz a végeredménye. Így ha éjjel 2-kor jön az indíttatás, akkor leülök éjjel 2 órakor a laptop elé és bepötyögöm egymás után a szavakat, ami jön, de ugyan így van ez nálam mindenfajta inspiráció esetében.
Lehet jobban csinálni, megvalósítani később az adott feladatot, gondolatot, de azt a szellemi, benső pluszt hozzáadni már aligha. Ezért kell nagyon odafigyelnünk önmagunkra.

A lustaság az ember legnagyobb ellensége, de ha képesek vagyunk napról-napra meghaladni ezt a borzalmas, önpusztító tulajdonságot, egy olyan életet kapunk ajándékba, amit mindig is élni szerettünk volna. Nincs itt szó semmi egyébről, mint akaraterőről.
Kérlek, most ne kezd el csóválni a fejed és mondogatni a szokásos "te könnyen beszélsz, én olyan gyenge vagyok" mantrát, mert ez egyszerű hülyeség. Mindenki képes összeszedni magát a legnagyobb padlóról, képesek vagyunk kimászni a legmélyebb gödörből, s meg tudjuk mászni a legnagyobb hegyeket is. De nem úgy, ha közben teljes meggyőződéssel kijelentjük: ez nekem nem sikerülhet, mert nem vagyok elég hozzá.

Azért kell legyőznöd a semmittevést, mert tipikus mellékhatása ezen életformának a lassú haldoklás. Minden nap felkelsz, csinálnál is valamit, de nincs is elég kedved, nem érzed késznek magad, őrlődsz, áh inkább mégse, este aztán lefekszel azzal a drága érzéssel, amit bűntudatnak nevezünk a hétköznapokban. Ki ne felejtsem, napközben meg minden ismerősödnek nyavalyogsz az unalomról, szerencsétlen sorsodról.

Van egy rossz hírem: rajtad kívül senki nem tud változtatni az életeden. Ezért kell minden praktikát bevetni, minden erőddel elköteleződni egy adott cél mellett, legyen az a napirended teljesítése, vagy valami teljesen más. Lentebb pár tippet fogok adni ahhoz, hogyan tudjátok összeszedni kicsit magatokat. Fontos azonban tudni, hogy a hangsúly ezek mellett is rajtatok van!

• NAPIREND - az a dolog, amit később, miután jobban megerősödsz és "beleszoksz" ebbe az életformába elhagyhatsz, de addig nagyon jó szolgálatot tehet! Én kis butus, azt hittem nincs nekem ilyen baromságokra szükségem, de nagyot tévedtem, mert jelentősen megkönnyítette a napi céljaimhoz való hozzáállásom, kitartásom. Legjobb előző este összeírni a másnapi teendőket, célokat, de akár aznap reggel is megcsinálhatod. Ja és papír alapon a legjobb. Ha már dolgozol, akkor a legjobb egy határidő napló, de az otthoni dolgoknak/hobbiknak legyen egy külön kis napirendje.
• PÁRBESZÉD ÖNMAGADDAL - ezt gondolom nem kell sokat ragoznom, mert minden életmegváltoztatós, pozitívangondolkodós oldalon megtalálhatod. Igen is mondd el, hogy sikerülni fog! Dicsérd meg magad! Itt nem arról beszélek, hogy azt mondogasd a nap 24 órájában milyen f.sza gyerek vagy, csak légy tisztában honnan hova jutottál, szeresd, tiszteld, becsüld meg magad ezért. Nem mástól kell ezeket elvárnod!
• HOSSZÚTÁVÚ CÉLOK - ahhoz, hogy mindig motivált maradhass tiszta, megfogható, reális célokra van szükséged, melyek tökéletesen összhangban állnak az érzéseiddel. Hú, jó komplikáltnak hangzik nemde? Pedig nem az! Csak szánj időt az önismeretre, így találod meg leginkább azt a dolgot, amit csinálni szeretnél. Amikor megvannak, ne engedd el ezeket a célokat, hanem minél inkább törekedj feléjük akár egy motivációs tábla segítségével. Hidd el, megéri!
• NINCS HALHATATLANSÁG - bevallom, ettől a ponttól egy kicsit félek, mert nagyon sok embernél elég szenzitív téma az elmúlás, de nincs mit tenni, szerves része a mindennapjainknak ha picikét belegondolunk. Nem hisztire, önsajnálatra vagy gyűlölködésre kapsz még egy napot reggelente, hanem alkotásra, magára az élet megélésére. Tisztában kell légy vele, hogy egyszer a te időd is lejár. Csak próbaképp, mondjuk visszanéznéd életed filmjét. Te mennyire lennél elégedett a rendezői, forgatókönyvírói munkával? Itt nem a halálfélelemről, ezen való görcsölésről van szó, sőt... ez a motiváltságra akar ösztökélni Téged. Az időt okosan kell kihasználni, mert ha nem teszed, csak elmegy melletted az életed.

Ne feledd, bármilyen erőt sugalló, pozitív eszközt be kell vetned önmagad meghaladása érdekében. Sokszor halljuk, az élet kemény. Az élet nem kemény, de önmagad legyőzése bizony hatalmas kihívás. Bizonyosodj meg róla: a mai napot, mint lehetőséget nem pazaroltad el. A céljaid a sajátjaid, lehetnek ezek egészen aprók vagy nagyok, a lényeg, hogy neked örömet okozzanak.