Sok embertől hallom, hogy boldogok, sikeresek szeretnének lenni, én pedig értetlenül állok előttük, mondván akkor miért nem vagy az? Ők meg még értetlenebbül pislognak rám, mintha szellemet láttak volna. "De hát nem most soroltam fel, mennyi bajom van?" olvasom ki szemeikből. Na és? Ekkor jöttem rá, az emberek nagyon félredefiniálják a boldogságot, a sikert meg még inkább.

Érdemes ezen sokat töprengeni, mert tulajdonképpen az egész életed ezen az egy apró dolgon múlik, az erre adott válaszod dönti el, milyen minőségű életet fogsz élni.

Nekem a boldogság sokáig egy megfoghatatlan távoli fogalom volt, amit majd egyszer egy gyönyörű napon a jövőben el fogok érni, s majd abban a pillanatban felkiáltok: igen, mostantól boldog vagyok!
Mekkorát tévedtem! Az életem bár tele volt hol nehezebb, hol könnyebb dolgokkal, ennek ellenére egy csomó dolog volt amiért hálát adhattam volna nap mint nap. Bezzeg ez a gondolat csak jóval később kopogtatott be csukott elmém ajtaján. Reggelente felébredtem a "szerencsétlen vagyok" típusú gondolatokkal, este meg szép álmokat kívántam magamnak egy aranyos "minek vagy ezen a világon"-al. Nem viccelek, tényleg. Aztán csalódott szívvel néztem az engem körülvevő bizonyítékokra, hogy igen szerencsétlen vagyok, igen, értelmetlen a létezésem. De mit is vártam?
Állandóan elégedetlenkedünk amiért azt kapjuk, amit nem akarunk, holott csak arra gondolunk, ez tölti ki a gondolataink 90%-át egy nap folyamán. Ráadásul nem csinálunk szinte semmit, csak úgy igyekszünk alakítani a dolgainkat, hogy elkerüljük a bukást és nem úgy, hogy elérjük a célt.

Nem akarok egyedül lenni. Nem akarok szegény lenni. Miért vagyok ilyen béna? Már megint bevertem a könyököm a szekrénybe. Ez a vizsga tuti nem sikerül, csak nagyon kevés ember ment át.

Ismerős?

Sőt, mondok egy viccesebbet! A legtöbb ilyen gondolkodású ember (aki szinte csak ezekre gondol egy nap) kapásból azt válaszolja, ő pozitív, nyitott, határozott, tudja mit akar. Kérdem én, szerintetek ilyen dolgok járnak non-stop egy sikeres, boldog ember fejében?

Az ember nem úgy pottyan ki az anyukájából, hogy rögtön boldog és sikeres. Ezek olyan dolgok, amiket valaki öntudatlanul vagy nagy erőfeszítések árán, de megtanul, nem a vérében van. A tanulás üteme természetesen személyfüggő, mint ahogy egy nyelvtanulás vagy bármilyen más tárgy esetében, nem vagyunk egyformák. Felesleges azon irigykedni, másnak miért elég pár hét a kézzel fogható változások eléréséhez, míg neked pár hónap is kevésnek bizonyul. Irányítsd a figyelmed a saját életedre! A kulcs a hit, türelem és kitartás. Ezen 3 tulajdonság nem csak most, de a későbbiekben, más területeken is roppant hasznos lesz, meglátod. Ugyan ez a helyzet a siker esetében, de kár lenne tovább ragoznom mert ebben a rövidke leírásban mindent elmondtam, ami utat mutathat - a többi rajtad múlik, mint mindig, minden mással kapcsolatban is!

Mindenki elérheti ezeket akár már ebben a pillanatban is, mert minden a fejünkben dől el, de hosszú távon szükség lesz a fent említett tulajdonságokra, na meg gyakorlásra! Boldognak, sikeresnek lenni életérzés, mondhatja rád a fél bolygó, hogy milyen szerencsés vagy, amikor te pont az ellenkezőjét érzed. Mondják, a sikerért meg kell dolgozni, de nem csak fizikai értelemben. Lásd magad körül, amiért hálás lehetsz - sokszor hülyén hangzik, de próbáld meg átérezni a hajléktalanok, tartósan beteg emberek helyzetét, miközben neked van mit enned, van mit innod, van hol biztonságban nyugovóra térned, egészséges vagy. Csak úgy igazán egyszer éld bele magad ezekbe a dolgokba! Hála nélkül sosem fogod észrevenni a boldogságra okot adó dolgokat.

Általában beleesünk abba a hibába, hogy nem magunkért akarunk boldogok, sikeresek, gazdagok, szépek stb. lenni, hanem a társadalom vagy egy másik ember miatt, saját önbizalomhiányunk kompenzálása érdekében. Figyeld csak meg, amikor ábrándozol tegyük fel arról, hogy világhírű énekes vagy egy híres zenei díjátadón. Legtöbbünk rögtön arra gondol, mennyien irigylik őket, mennyi ember néz fel rájuk, nem pedig hogy ők milyen boldogok abban a pillanatban, milyen önbeteljesedést éreznek a munkájukra gondolva. Ez hatalmas hiba! Persze, emberek vagyunk, mindenkit megkísért a "tömegek felett állok" érzés, de ezt meg kell tanulni kezelni. Az már egy jó dolog, ha hajlandó vagy a változtatásra, hajlandó vagy csak magadért csinálni valamit, a saját utad, érzéseid követve élni az életed.

Ne feledd, te is boldog lehetsz, ha megerőlteted egy picit magad a változás érdekében.